Vérző íny és szabaddá váló foggyökér

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2012. szeptember 25.

dr molnar balint Dr. Molnár Bálint

A vérző íny Magyarországon is tízezrek problémája, ám sokan nem törődnek vele, ami egyértelműen hiba, hiszen a kezeletlen fogágybetegség egyenes út a fogvesztés felé. Ráadásul látványosabb probléma nála például az íny „felhúzódása”, amivel viszont azért nem fordulunk orvoshoz, mert nem tudjuk, hogy kezelhető. Dr. Molnár Bálint parodontológus szakorvossal, egyetemi tanársegéddel beszélgettünk a fenti problémákról.

 

Mik a leggyakoribb ínyproblémák, amelyekkel a fogorvosok szembesülnek a hétköznapokban?

A fogágybetegség, orvosi néven parodontitis a leggyakoribb. Ez a fogat körülvevő szövetek baktériumok okozta gyulladásos megbetegedése, amit közismert nevén fogínysorvadásként szokás emlegetni, én azonban nem szeretem ezt a megnevezést, hiszen ilyenkor nem csak az íny, hanem a csont is károsodik. A parodontitisnek több korai jele is van: ilyen az ínyvérzés, a fokozott fogkőképződés, valamint a kellemetlen lehelet. A betegség kezdetén ínygyulladás alakul ki, melynek tünetei, hogy az íny vörössé válik, megduzzad és erősebb nyomásra, vagy akár a fogmosás során vérzik. Amennyiben a betegséget nem ismerik fel időben, és nem történik megfelelő kezelés, a gyulladás súlyosbodik, átalakul fogágybetegséggé. Ilyenkor a fellazult íny és a fog felszíne között egy fokozatosan mélyülő rés, úgynevezett tasak alakul ki. A kialakult tasakok a betegség előrehaladtával egyre mélyebbé válnak, ezért egyre kevésbé lehetséges a tisztításuk, így egyre agresszívabb baktériumok szaporodnak fel az íny alatti oxigénszegény környezetben. Emiatt a tartószövetek előrehaladott pusztulása következik be, mely bizonyos idő elteltével a fogak meglazulásához és végül elvesztéséhez vezet. A betegség további velejárója a fogak elvándorlása, melynek  oka, hogy a gyulladás miatt meggyengült csont nem képes ellenállni a rágóerőknek.

Mi vezet a hétköznapokban fogágybetegséghez?

A fogágybetegséget a szájban található baktériumok megváltozott összetétele, bizonyos agresszív kórokozó fajok felszaporodása okozza. Ezek forrása az eltávolítatlan lepedék, fogkő, amely a nem megfelelő fogmosási technika, illetve a plakk eltávolítását megnehezítő elálló tömés- és koronaszélek miatt alakul ki. Fontos kiemelni, hogy a szájüreg felnőttkorra kialakult bakteriális összetételén nem lehetséges változtatni, és ez a baktériumflóra minden embernél más és más. Vagyis van, akinél a baktériumok például elsősorban a fogszuvasodásra hajlamosítanak, másoknál pedig fogágybetegsége. A kórokozók mennyisége helyesen végzett fog- és ínytisztítással jelentősen csökkenthető. Különösen fontos, hogy a beteg minden esetben kövesse a fogorvosától kapott szájápolási vonatkozó utasításokat. Megfelelő otthoni szájhigiéné kialakítása és fenntartása nélkül a legszakszerűbben elvégzett kezelések sem lehetnek teljes mértékben sikeresek, akár egy gyógyult állapot is újból visszaromolhat. A fogágybetegség kialakulásában szintén meghatározó szerepe van az immunrendszer védekezőképességének. Az immunrendszer sejtjeinek működését hátrányosan befolyásoló örökletes eltérések, illetve bizonyos kulcsfontosságú fehérjék működésének megváltozása csökkentik a baktériumok elleni védekezés hatékonyságát. Serdülőkor és terhesség alatt szintén fokozódhatnak a gyulladásos tünetek, mert a hormonháztartás egyensúlyában beálló változások felerősíthetik a már fennálló fertőzés okozta tüneteket és a szövetpusztulást. Ennek oka, hogy hormonrendszer megbomlott egyensúlya miatt megnő a hajszálerek véráteresztő képessége, és több szövetkárosító anyag termelődik az immunrendszeri védekezés során. A fogágybetegséget súlyosbító hormonális változások leggyakrabban serdülőkorban, terhesség alatt, illetve bizonyos ritka hormonrendszeri megbetegedések miatt következnek be. A felsoroltak mellett léteznek még általános szervezeti tényezők: így például a fogágybetegséget súlyosbító legfontosabb általános szervezeti tényező a cukorbetegség. Amennyiben ezt nem kezelik megfelelően, az még jó szájhigiéné és egyéb rizikófaktorok hiánya esetén is súlyos csontpusztuláshoz és fogelvesztéshez vezethet.

Miért?

Mert a cukorbetegségben kialakuló hosszútávon fennálló szervezeti változások gátolják a kórokozók elleni immunválaszt. Minden egyéb, az immunválaszt gátló tényező hasonló következményekkel jár a fogat körülvevő szövetekre nézve. Ilyen például a HIV fertőzés is, de a legtöbb súlyos, hosszantartó betegség következtében, illetve gyógyszerszedés miatt jellemző az immunhiányos állapot kialakulása.

Mi különbözteti meg a fogágybetegségtől azokat a rendellenességeket, amelyek speciális ínyplasztikai műtétet igényelnek?

A fogágybetegség népbetegség, baktériumok okozta gyulladás, ami az íny és a csont magától vissza nem forduló, nem javuló károsodását okozza. Ilyenkor regeneratív beavatkozásokat, úgynevezett tasakműtéteket végzünk, ahol a cél a meggyengült fogak megerősítése, a gyulladás megszüntetése, és hosszabb távon a fogak megtartása. Ezzel szemben az ínyvisszahúzódás vagy ínyrecesszió olyan, akár gyulladásos háttér nélküli elváltozás, amelynek következtében „meghosszabbodnak” a fogak, szabaddá válik a foggyökér. Az íny akár négy-öt milliméternyit is visszahúzódhat ilyenkor a fogról kinél gyorsan, kinél lassabban. Az is változó, mennyire gyorsan tűnnek fel a változások a betegnek és környezetének. Ezekben az esetekben van helye az említett parodontális plasztikai sebészeti beavatkozásoknak.

Mi az oka ezeknek az ínyvisszahúzódásoknak?

Több okuk is lehet. Az egyik a vékony ínytípus, hiszen ez sem ugyanolyan minden embernél, léteznek, akiknek vékonyabb, sérülékenyebb az ínyük. Ha emellett még kevés is a csont az íny alatt, az csak fokozza az ínyvisszahúzódás esélyét. Erről akkor beszélhetünk, ha például valakinek kisméretű az állcsontja, de nagyok a fogai, és torlódnak, kifelé dőlnek, a foggyökér kifelé domborodik a csontból. Szintén rizikófaktor a túl erős, helytelen fogmosási technika, amikor valaki nagyon erősen, vízszintes mozdulatokkal, kemény sörtéjű fogkefével sikálja a fogait.

Ez az állapot is járhat fogvesztéssel?

A betegek a legtöbbször ínyrecesszió esetén is a fogak elvesztésétől való félelem miatt fordulnak szakemberhez, de a gyulladásmentes ínyvisszahúzódások alapvetően nem járnak hamar bekövetkező fogelvesztéssel. Hosszú távon persze ilyesmi is lehetséges, de általában korántsem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek kinéz. Viszont az ínyrecesszió sok szempontból látványosabb, mint a fogágybetegség, amit gyakran nem is vesznek észre, és emiatt nem is mennek vele fogorvoshoz, pedig ott sokkal rosszabb a helyzet.

A rossz fogmosási technika mellett egyéb külső tényezőkkel mennyire lehet fokozni a problémát?

A dohányzás például egyértelműen a fogak és az íny ellensége. A dohányfüstben jelen lévő forró, toxikus anyagok csökkentik a szájüregi immunválasz hatékonyságát. Ennek az az egyik oka, hogy gátolják a baktériumok elleni közvetlen védekezésben résztvevő fehérvérsejtek működését. A kedvezőtlen hatások másik fontos tényezője, hogy a dohányfüstben lévő anyagok károsítják az íny keringését, az íny hajszálereinek tartós összehúzódása miatt az immunrendszeri sejtek nem képesek megfelelő mennyiségben a fertőzés területére jutni. Ezzel az is együtt jár, hogy aki dohányzik, egy ilyen beavatkozás esetében a kezelés sikerét is kockára teszi, hiszen a műtét így nem lesz olyan sikeres, mint lehetne. Azt sem lehet megfelelően kezelni, aki még a szakorvos segítségével sem tudja elsajátítani a helyes fogmosási technikát, mivel egy ilyen műtétet nem lehet állandó ínygyulladás mellett megfelelően elvégezni. Egyébként pedig elsődlegesen itt is alkati tényezőkről beszélünk.

Mit lehet ilyenkor csinálni?

A kezelés egyértelműen műtéti, vitamintablettákkal vagy egyéb egyszerűbb módszerekkel nem lehet helyrehozni, hiszen egy szabaddá vált foggyökérnél kell ismét regenerálni a lágyszöveteket. A beavatkozások célja kettős: egyrészt be kell fedni a szabaddá vált gyökérfelszínt, másrészt meg kell vastagítani az ínyt a kérdéses területen, hiszen egyébként az eredmény nem maradna stabil.

Miként történik a vastagítás?

Máshonnan vett kötőszövettel kell kipótolni az eltűnt ínyt. Ez egy-két fog esetén viszonylag egyszerű, hiszen a szájban elég donorterület akad a felső bölcsességfogak területén vagy a szájpadlás területén, ahonnan egy vonalszerű metszéssel elég szövetet nyerhetünk a pótláshoz. A helyzet már nehezebb, ha az ínyrecesszió egy bizonyos fogmennyiségnél – mondjuk öt-hat fognál – többet érint, mert jellemzően a szájpadlás egyik oldaláról nem lehet eltávolítani annyi szövetet, ami elegendő lenne a pótláshoz. Elméletben persze lehetséges a szájpadlás mindkét oldaláról saját ínyt kimetszeni, de ezt ha lehetséges, kerülni kell, mert a sebgyógyulás ilyenkor nehezített tud lenni. Így inkább valamilyen kiegészítő anyaggal szoktuk megoldani az ínyvastagítást. Ezek lehetnek szintetikusak, illetve állati eredetűek. A leggyakoribbak az állati anyagok, például a sertés bőr alatti kötőszövete: ezt egy szivacsszerű, szabható anyagként kell elképzelni. A lényeg, hogy többféle készítmény is található a piacon erre a célra, ami beszerezhető és elérhető. Jelenlegi tudásunk szerint még mindig a saját kötőszövet a legbiztosabb megoldás, de ha nem túl súlyos az adott eset, az állati eredetű, úgynevezett kollagén mátrixok is jól használhatóak. Ha kevés fog érintett, a saját szájból kivett autológ kötőszövet jó választás, ráadásul nem is jár többletköltséggel.

Fájdalmas a beavatkozás?

Maga a műtét többnyire egyáltalán nem fájdalmas, mert annyira kicsi a szöveti trauma, hogy ritka a fájdalom. Minél nagyobb saját szövetet kell kivenni, annál nagyobb a kellemetlenségek valószínűsége. Ami a gyógyulást illeti, a kollagén mátrixok még jobban tudnak gyógyulni, mint a saját szövetek, és ilyenkor a műtét is jó húsz-huszonöt perccel rövidebb, mivel nem kell még egy területen metszést végezni.

Utókezelésekre szükség van a későbbiekben?

Sőt, „előkezelésekre” is, hiszen már a műtét előtt meg kell tanítani jól fogat mosni a pácienst, le kell szoktatni a dohányzásról, ha lehet, és így tovább. Ami az utókezelést illeti, a varratok két hétig maradnak bent, ennek során és utána szükség van néhány kontroll vizsgálatra, a műtét után pedig tanácsos a félévente egyébként is javasolt ultrahangos ínytisztítás miatt a fogorvost felkeresni.

Mennyire tartós az eredmény?

A sok fogat érintő, többszörös ínyvisszahúzódások kezelése terén is legalább tízéves tapasztalat áll rendelkezésre, hiszen úgy 1998-2000 körül váltak általánossá a hasonló beavatkozások. E tapasztalatok alapján amennyiben a beteg betartja az orvosi utasításokat, stabilan és jól tarthatók az eredmények. Itt megjegyezném, hogy maga a parodontológia szakág is nagyon friss, Magyarországon eleve a 2000-es évek eleje óta lehet szakvizsgát tenni, és sajnos a mai napig nem érte el a képzett szakorvosok aránya a nyugat-európai országokban megszokottat. Így az általános fogászati praxisban dolgozó kollégák gyakran a jó szándék ellenére sem feltétlenül tudják hová beutalni a pácienst az ínyproblémákkal. Ugyanakkor ma egyre jobban látjuk, a fogágybetegség valódi népbetegség, de sokkal kevésbé ismert, mint a fogszuvasodás. Hozzáteszem: a szakorvosképzésben több tekintetben sok európai ország előtt járunk, hiszen számos helyen nem létezik egyelőre parodontológia szakvizsga. Ezekben az országokban viszont az általános praxisban dolgozó fogorvosok jártasabbak az olyan enyhe, vagy a közepesen súlyos fogágybetegségek megfelelő kezelésében, melyek nem igénylik specialista közreműködését

Milyen nagyságrendű költségekkel jár egy hasonló műtét?

Egy műtét díja a magánfogorvosi praxisokban az érintett fogak számától és a felhasznált anyagok költségétől függően hozzávetőlegese a több tízezertől a százezer forintos nagyságrendig terjedhet.

www.dentpoint.hu

A Kutatók Éjszakája keretében szeptember 28-án a gyakorlatban is betekintést nyerhetnek az interjúban elhangzottakba. A részletek itt.