Teljes élet sztóma mellett

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2012. augusztus 31.


dr vitan gabor A sztóma kényes téma, ami igen ritkán kerül szóba, pedig Magyarországon is ezrek kénytelenek úgy élni, hogy valamilyen betegség, baleset vagy műtét miatt vizelési vagy székelési funkcióik károsodtak, és emiatt képtelenek azokat a hagyományos módon végezni. Dr. Vitán Gáborral, a Mediszintech ügyvezető igazgatójával, a téma szakértőjével beszélgettünk.

 

Mit értünk sztóma alatt?

Maga a szó szájadékot, műtéti úton kialakított kis nyílást jelent. Olyan nyílás ez, amelyen keresztül a salakanyagok eltávozása történhet a szervezetből, amennyiben valamilyen beavatkozás után erre van szükség. Olyan megbetegedések esetén kerülhet sor erre, amikor a továbbiakban – ideiglenesen vagy véglegesen – nem lehetséges, hogy a bélsár a végbélnyíláson vagy a vizelet a húgyvezetéken keresztül távozzon a szervezetből. Vagyis átmeneti vagy végleges megoldásról egyaránt beszélhetünk. Ha a vékonybélből képezik a sztómát, ennek neve ileosztóma, ha vastagbél-kivezetésről beszélünk, colosztóma. Utóbbi egyébként a leggyakoribb efféle beavatkozás. Amennyiben a vizeletelvezető rendszerben kell sztomát képezni, a kivezetés neve urosztóma.

Hogyan kell mindezt a gyakorlatban elképzelni? Hogy néz ki?

A sztóma egy 30-40 milliméter átmérőjű kicsiny nyílás a bőrön, amely kismértékben a bőr szintje felé emelkedik. Élénk rózsaszínű, mint minden nyálkahártya.

Fájdalmas, amennyiben sztómán keresztül szabadul meg a beteg a felesleges anyagoktól?

Nem, mivel a kivezetett bélrészben nincsenek idegek.

Konkrétan milyen funkciók károsodása esetén kell ilyen beavatkozást végezni?

Ennek illusztrálásához tekintsük át, mit is jelent pontosan az emésztés folyamata. Az emésztés az elfogyasztott táplálék testünk számára hasznosítható formává alakítását jelenti. A szájban történik a táplálék feldarabolása, amely a garaton és a nyelőcsövön át a gyomorba jut. A gyomorba jutott táplálék emésztőenzimekkel keverve péppé alakul, majd a patkóbélben epe-, hasnyálmirigy- és más emésztőenzimek hatására elemi részeivé esik szét. A körülbelül 6 méter hosszú vékonybél bélbolyhain keresztül történik meg a hasznosítható anyagok felszívódása. A vastagbél mintegy másfél méter hosszú, itt szívódik fel a víz és a visszamaradt sók egy része. A vastagbélben indul meg az erjedési folyamat, amelynek hatására képződnek a bélgázok. A már nem hasznosítható, besűrűsödött maradékot székletnek nevezzük, amely a végbél utolsó részében gyűlik össze. Az összegyűlt széklet reflexműködés segítségével egy bonyolult záróizomzat rendszeren keresztül távozik akaratlagos székürítéssel a szervezetből. Ami a vizeletkiválasztó rendszert illeti, az anyagcsere végtermékeinek jelentős része a vizeletben ürül ki. A vizelet termelése a gerincoszlop két oldalán elhelyezkedő vesék elsőrendű feladata. A képződött vizelet a húgyvezetéken át jut a húgyhólyagba. Utóbbi egy izmos falú tömlő, amelynek az alján nyílik a záróizomzattal rendelkező húgycső. Ezen keresztül jut a vizelet a külvilágba, normális esetben akaratlagos ürítéssel. Röviden tehát így néz ki az emésztő- és vizeletkiválasztó rendszer. Ezek egyes részeiben keletkező defektus, betegség akadályozhatja a vizelet vagy a széklet természetes úton történő kiürülését, és szükségessé teheti a rendszer működésének megszakítását. Ilyenkor történhet meg a bél vagy húgyvezeték nem természetes környezetbe, a hasfal meghatározott helyére történő kivezetése.

sztoma

Mikor kell ideiglenesen és véglegesen ehhez a megoldáshoz folyamodni?

Példákat tudok mondani. Bizonyos esetekben a sztómát ideiglenesen hozzák létre, és az okok megszűnése után műtéti úton visszaállítható a természetes állapot. Erre kerülhet sor például egyes gyulladásos bélbetegségek, gáttáji betegségek, bélelzáródás, balesetek vagy lőtt, roncsolt sérülések esetén. Néha a beleken végzett műtétek esetén is szükséges az ideiglenes elterelés. Végleges sztómaműtétekre jellemzően akkor kerül sor, ha a végbelet a záróizomzattal együtt el kell távolítani, vagy az olyan módon károsodott, hogy nem állítható helyre a működése. Ez fordulhat elő például konzervatív kezelésre nem reagáló bélbetegségek esetén, örökletes vastagbél-polipnál, vagy a vastagbél daganatos elfajulás miatti teljes eltávolításakor.

Mitől függ, hogy lehet-e teljes életet élni sztómával is?

A sztómával élő betegek életminőségét alapvetően a rendelkezésre álló segédeszközök határozzák meg. A modern segédeszközöktől több mindent is elvárunk. Egyfelől fontos, hogy folyamatosan, vagyis huszonnégy órában teljes biztonságot nyújtsanak. Meg kell akadályozniuk a szagok kidiffundálását, legyenek könnyűek, ne „zörögjenek” mozgás közben. Az is fontos, hogy könnyen el lehessen távolítani őket. Nem szabad, hogy irritálják a sztómát és a környező területet, és fel kell tudniuk szívni a bőrrel érintkező felszínükön a képződött izzadságot.

Mit kell tudni a sztómaműtét utáni táplálkozásról?

A sztómaviselőnek nincs szüksége speciális diétára. Legyen változatos az étrend, az étkezések ideje legyen rendszeres. Fontos, hogy a beteg odafigyeljen az egészséges táplálkozásra, hogy minél változatosabban, növényi eredetű vitaminokban, rost- és ásványi anyagokban gazdag ételeket fogyasszon. Az étrend összeállításánál azt is figyelembe kell venni, hogy a tápcsatorna megrövidült, így rosszabb a felszívódás. Alapvetően azt tudom mondani, hogy a műtét után egy-két hónapon belül általában újra beáll a régi emésztési rend. Ez azt is maga után vonja, hogy ezt követően a legtöbben ugyanazt ehetik-ihatják, mint a műtét előtt. Még egy dologra érdemes odafigyelni: arra, hogy lassan együnk, nyugodtan, alaposan rágjuk meg az ételt, így ugyanis kevesebb levegőt nyelünk, és megelőzhetjük a bélgázok képződését. A sztómásoknak ugyanígy tanácsos óvakodniuk az erős szagú, erősen gázképző élelmiszerektől, így például a babtól, a káposztától, a kelkáposztától.

Miről kell lemondani a hétköznapokban a sztóma miatt? Lehet például sportolni így?

A legtöbb sztómaviselő ugyanúgy végezhet aktív testmozgást, mint a műtét előtt, vagyis igen, lehet sportolni. Ugyanígy a sztómaviselő nyugodtan utazhat is, de ez fokozott körültekintést igényel. Gondoskodni kell arról, hogy a zsákcseréhez szükséges eszközök az utazás során is mindig kéznél legyenek.

Mennyire biztonságosak ezek a zsákok? Nehéz-e őket használni, üríteni?

A zsákok biztonságos rögzítését a biokompatibilis hidrokolloid tapadózselatin biztosítja. A felhelyezéskor  a hidrokolloid lap körkörösen tökéletesen kell zárja a sztóma környékét, hogy az elszivárgást kiküszöböljük. A leeresztős zsák ürítése úgy történik, hogy a zárócsat nyitásával az összegyűlt székletet eltávolítjuk, majd a zárócsattal ismét lezárjuk a zacskót. Zárt zsákot üríteni nem lehet, szükség szerint új zsákot kell felhelyezni.

Miként akadályozható meg vagy csökkenthető a sztóma környékének irritációja?

A bőrfelülettel érintkező tapadófelület biokompatibilis anyagokat tartalmaz, de hosszan tartó felhelyezés esetén érzékenyebb bőrűeknél a bőrfelületen bőrpír, irritáció léphet fel. Ezt csökkenti vagy akadályozza meg az erre a célra kifejlesztett bőrlemosó folyadék és bőrtápláló krém használata. Ezek a szerek ugyanakkor nem csökkentik a kellemetlen szagérzetet.

Mivel lehet utóbbit kiküszöbölni?

Erre szolgál a zsák anyagaként használt többrétegű speciális műanyag fólia, a szénszűrő és esetlegesen az alkalmazott szagabszorbens. A zsákok eleve szénszűrőt tartalmaznak, ami nagyrészt elnyeli a kellemetlen szagokat. Bizonyos szagabszorbensek kolloidképző és erős abszorpciós tulajdonságuk következtében a zacskóba helyezve tovább csökkentik a szagképző anyagok koncentrációját és hatékonyan megnövelik az aktív szénszűrő élettartamát. Így gyakorlatilag teljesen kiküszöbölhetők a kellemetlen szagok.

www.mediszintech.hu